A terhesség önkéntes megszakítása évszázadok óta jogi és társadalmi viták, parázs nézeteltérések forrása. Az elmúlt 150 évben Romániában kriminalizált, dekriminalizált és rekriminalizált abortusz kanyargós utat járt be a tudatunkban és a törvényeinkben.
A román demokrácia eltelt három évtizede alatt a hazai kórházakban több millió abortuszt végeztek kérésre, ami a fogamzásgátlók és a szexuális felvilágosítás hiányának természetes következménye. A terhesség önkéntes megszakítása a nők önrendelkezési jogának a része – de egyben annak a mutatója is, hogy mennyire vagyunk (vagy nem vagyunk) képesek látni, megérteni és kezelni az abortuszhoz kapcsolódó számtalan kérdést.
A jogi besorolás kérdésén túlmenően a kérésre történő művi terhességmegszakítás az orvosi ellátásról, a fogamzásgátláshoz való hozzáférésről és a vallási nézetekről folytatott vitákat von maga után. Nem sok olyan közérdeklődésre számot tartó téma van, amely ilyen sokrétű, és ennyi változatos jelentést hordoz.
Megannyi kérdés nyílik meg a múltról, a máról és főleg a holnapról.
A román fejedelemségek első, 1865. május 1-jén kiadott büntető törvénykönyve a 246. cikkben rendelkezett a terhességmegszakításról, szabadságvesztést írva elő segítőre. A jogalkotó az eljárást az esküdtszéki bíróságok előtt tárgyalt bűncselekmények közé sorolta.
A nőre, aki „mások által neki mutatott vagy adott gyermekelhajtó eszközt használva” saját maga hajtotta végre az abortuszt, fél évtől két évig terjedő börtön várt.
Az 1936-as román büntető törvénykönyv a 482–485. cikkekben szólt az abortuszról, az élet és a testi épség elleni bűncselekményekről szóló fejezetben. A terhesség bármely eszközzel történő megszakítása az „abortusz bűncselekményét” jelentette. A büntetések attól függően változtak, hogy a nő beleegyezésével történt-e az abortusz. A saját terhességét megszakító vagy más által megszakíttató nő büntetése a családi állapotától – egyszóval a házas vagy hajadon mivoltától – függött.
De ugyanez a törvénykönyv azt is kimondta, hogy nem minősül abortusznak a terhesség normális lefolyásának megszakítása a nő életének megmentése érdekében, vagy ha a bármelyik szülő szellemi fogyatékos (ami örökletes).
A magasabb rendű társadalmi berendezkedésű Román Köztársaság számára a sokgyermekes családok létezése nemzeti szükségszerűség. Ezért a család és a társadalom véletlenszerű és nem tudatos alakulását az egyén és a közösség tudatos részvétele váltja fel a cél elérése iránti küzdelemben.”
Egészségügyi Minisztérium, Higiéniai Intézet, 1966. 75 ezer példányban nyomtatott füzet
„A családalapítás által a fiatalok kötelessége, hogy felelősségtudattal tekintsenek a jövőbe, gondosan építve a saját maguk és a hazájuk boldogságát.”
„Egy fiatal párnak természetszerűleg gyermekeket kell a világra hoznia, friss hajtásokként a család és a nemzet fáján. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy a terhességeket nem szabad elkerülni, sem az abortusz brutális és traumatikus eszközével megszakítani.”
Egészségügyi Minisztérium, Higiéniai Intézet, 1966. 75 ezer példányban nyomtatott füzet
„Teljesen helytelen, hogy a nők – és különösen a fiatal nők – elkerüljék vagy megszakítsák a terhességet. A terhesség elkerülése súlyos neurohormonális zavarokhoz és a házasélet zavaraihoz vezethet. A terhesség megszakítása különösen káros az endokrin működésre és a nemi szervekre nézve.”
„Az egészséges, házas nőnek, akit törvények védenek, és akit hatékonyan segít a rezsimünk, be kell töltenie életteremtő szerepét.”
Így míg 1967-ben több mint 527 000 élveszületés történt (szemben az 1965 és 1966 évi 280 000-nél kevesebbel), addig az 1970-es évek első felében ez a szám 400 000 alá esett.
Bár az abortuszok száma csökkent, nem tűntek el teljesen. 1972-ben több mint 380 000 abortuszt hajtottak végre (igaz, ez a szám csak egyharmada az 1965-ben bejelentett összes abortusznak).
A terhes nők halálozási aránya 1966 és 1985 között majdnem megduplázódott. A halálesetek 86%-át a titkos abortuszok okozták.
1984-ben további, a jogrendet szigorító rendelkezések születtek. De ezek is csekély mértékben növelték csak a rezsim által elvárt születési rátát.
O. E. vádlottat – ápolónő, 10 osztályos végzettség, politikai hovatartozás nélkül, büntetlen előéletű, házas, két kiskorú gyermek anyja – a bíróság 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte.
Forrás: Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája)
B. L. vádlottat – házas, kiskorú gyermeke nincs, büntetlen előéletű – a bíróság 3 év szabadságvesztésre ítélte.
Forrás: Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája)
102 középfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy
986 egyéb foglalkozású személy
202 munkanélküli személy
Romániában 1969 és 1972 között 1307 haláleset történt abortuszok miatt. Ebből mindössze 11 volt legális terhességmegszakítás.
„Számos ország, köztük a Szovjetunió tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez az intézkedés sehol a világon nem vezetett a születési ráta valódi vagy tartós növekedéséhez” – írta a Pravda című szovjet napilap 1966 októberében, egyenesen a kommunista világhatalom csúcsáról mérve megsemmisítő kritikát a bukaresti rezsim abortuszellenes politikájára.
Egy 1980. áprilisi állambiztonsági feljegyzés a romániai rendszerszintű katasztrófára jellemző eseteket ír le.
A ploieşti-i szülészeti kórházban 1979 decembere és 1980 februárja között egy kórházon belüli fertőzés 37 újszülött halálát okozta.
A brăilai szülészeti kórházban szintén 1979-ben 40 kórházon belüli megbetegedést regisztráltak újszülötteknél, akik közül 3-an meghaltak.
A Bákó megyei comănești-i kórház újszülöttosztályán 1980 január-februárjában 49 újszülött megbetegedését, közülük 6-nak a halálát okozta egy másik fertőzés.
1979-ben a Szilágy megyei egészségügyi intézményekben összesen 103 újszülött kórházi megbetegedését regisztrálták.
Forrás: Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája)
1990 után Romániában is lazítottak a terhességmegszakítás jogi szabályozásán, eltörölték az 1966-os rendeletet, és újra lehetővé tették az igény szerinti abortuszt.
Az 1989 utáni romániai abortuszstatisztikák nagyon magas számot mutatnak. Hogy miért? Hát főleg azért, mert a családtervezés fő módszere a méhkaparás maradt. A fogamzásgátlás egyéb módszerei egyszerűen nem álltak rendelkezésre, vagy – a gyenge egészségügyi felvilágosításnak betudhatóan – ismeretlenek voltak.
Egy akkoriban készült felmérés szerint, hogy 10 000 romániai nőből mindössze 8% használt fogamzásgátlást. Egy másik 1990-es felmérés, amely 33 megyébe kiküldött kérdőíveken alapult, 4,5%-os fogamzásgátlás-használati arányt mutatott ki.
1990-ben több mint 992 000 abortuszt végeztek kérésre, 1991-ben 866 000-et.
2021 második felében azonban a világ olyan részein is, amelyeket az orosz propaganda nem érint – pl. Texas államban vagy a kommunista Kínában –, olyan törvényeket hoztak, amelyek korlátozzák a nők terhességmegszakításhoz való jogát.
1993-ben II. János Pál pápa kérésére az abortuszt betiltották.
2019–2020 között 22 terhességmegszakítást végeztek észak-írországi kórházakban. 1014 nő – az addigi gyakorlat folytatásaként – Angliába utazott ki terhességmegszakításra az Egyesült Királyság által finanszírozott program keretében.
Bár az abortusz 2019 októbere óta legális, Észak-Írországnak továbbra is gondjai vannak az abortuszt lehetővé tevő szolgáltatások biztosításával.
Időközben a Demokratikus Unionista Párt új törvényt javasolt, amely a halálos fogyatékosság kivételével újra betiltaná a terhességmegszakítást.
2019-ben az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 6666 abortuszt végeztek kérésre.
A javaslat egyelőre nem ment át a parlamenten.
2019-ben Novák Katalin családügyi miniszter egy interjúban az abortusz ellen szólalt fel. Magyarország családközpontú mentalitását dicsérve gyilkosságpártinak nevezte a választáspárti mozgalmat.
2020 októberében Magyarország Lengyelországgal és Fehéroroszországgal, egyben az USA-val, Szudánnal, Líbiával, Szaúd-Arábiával, Ugandával, Indonéziával és Brazíliával együtt aláírta a Genfi Egyetértési Nyilatkozatot, amely egy abortuszellenes állásfoglalás, de nincs jogi értéke.
Hogy állunk most, és merre tartunk?
A jogi besorolás kérdésén túlmenően a kérésre történő művi terhességmegszakítás az orvosi ellátásról, a fogamzásgátláshoz való hozzáférésről és a vallási nézetekről folytatott vitákat von maga után. Nem sok olyan közérdeklődésre számot tartó téma van, amely ilyen sokrétű, és ennyi változatos jelentést hordoz.
Megannyi kérdés nyílik meg a múltról, a máról és főleg a holnapról.
A román fejedelemségek első, 1865. május 1-jén kiadott büntető törvénykönyve a 246. cikkben rendelkezett a terhességmegszakításról, szabadságvesztést írva elő segítőre. A jogalkotó az eljárást az esküdtszéki bíróságok előtt tárgyalt bűncselekmények közé sorolta.
A nőre, aki „mások által neki mutatott vagy adott gyermekelhajtó eszközt használva” saját maga hajtotta végre az abortuszt, fél évtől két évig terjedő börtön várt.
Forrás: imagoromaniae.ro
Az 1936-as román büntető törvénykönyv a 482–485. cikkekben szólt az abortuszról, az élet és a testi épség elleni bűncselekményekről szóló fejezetben. A terhesség bármely eszközzel történő megszakítása az „abortusz bűncselekményét” jelentette. A büntetések attól függően változtak, hogy a nő beleegyezésével történt-e az abortusz. A saját terhességét megszakító vagy más által megszakíttató nő büntetése a családi állapotától – egyszóval a házas vagy hajadon mivoltától – függött.
De ugyanez a törvénykönyv azt is kimondta, hogy nem minősül abortusznak a terhesség normális lefolyásának megszakítása a nő életének megmentése érdekében, vagy ha a bármelyik szülő szellemi fogyatékos (ami örökletes).
1957. szeptember 30.
A Román Kommunista Párt főtitkára
1966. október 1.
„A magasabb rendű társadalmi berendezkedésű Román Köztársaság számára a sokgyermekes családok létezése nemzeti szükségszerűség. Ezért a család és a társadalom véletlenszerű és nem tudatos alakulását az egyén és a közösség tudatos részvétele váltja fel a cél elérése iránti küzdelemben.”
Egészségügyi Minisztérium, Higiéniai Intézet, 1966. 75 ezer példányban nyomtatott füzet
1966. október 2.
„A családalapítás által a fiatalok kötelessége, hogy felelősségtudattal tekintsenek a jövőbe, gondosan építve a saját maguk és a hazájuk boldogságát.”
„Egy fiatal párnak természetszerűleg gyermekeket kell a világra hoznia, friss hajtásokként a család és a nemzet fáján. Ezért szeretnénk felhívni a figyelmüket arra, hogy a terhességeket nem szabad elkerülni, sem az abortusz brutális és traumatikus eszközével megszakítani.”
Egészségügyi Minisztérium, Higiéniai Intézet, 1966. 75 ezer példányban nyomtatott füzet
1966. október 2.
„Teljesen helytelen, hogy a nők – és különösen a fiatal nők – elkerüljék vagy megszakítsák a terhességet. A terhesség elkerülése súlyos neurohormonális zavarokhoz és a házasélet zavaraihoz vezethet. A terhesség megszakítása különösen káros az endokrin működésre és a nemi szervekre nézve.”
„Az egészséges, házas nőnek, akit törvények védenek, és akit hatékonyan segít a rezsimünk, be kell töltenie életteremtő szerepét.”
A Filantropia szülészet igazgatója
Így míg 1967-ben több mint 527 000 élveszületés történt (szemben az 1965 és 1966 évi 280 000-nél kevesebbel), addig az 1970-es évek első felében ez a szám 400 000 alá esett.
Bár az abortuszok száma csökkent, nem tűntek el teljesen. 1972-ben több mint 380 000 abortuszt hajtottak végre (igaz, ez a szám csak egyharmada az 1965-ben bejelentett összes abortusznak).
A terhes nők halálozási aránya 1966 és 1985 között majdnem megduplázódott. A halálesetek 86%-át a titkos abortuszok okozták.
1984-ben további, a jogrendet szigorító rendelkezések születtek. De ezek is csekély mértékben növelték csak a rezsim által elvárt születési rátát.
O. E. vádlottat – ápolónő, 10 osztályos végzettség, politikai hovatartozás nélkül, büntetlen előéletű, házas, két kiskorú gyermek anyja – a bíróság 2 év 6 hónap börtönbüntetésre ítélte.
Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája).
B. L. vádlottat – házas, kiskorú gyermeke nincs, büntetlen előéletű – a bíróság 3 év szabadságvesztésre ítélte.
Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája)
102 középfokú egészségügyi szakképesítéssel rendelkező személy
986 egyéb foglalkozású személy
202 munkanélküli személy
Romániában 1969 és 1972 között 1307 haláleset történt abortuszok miatt. Ebből mindössze 11 volt legális terhességmegszakítás.
„Számos ország, köztük a Szovjetunió tapasztalatai is azt mutatják, hogy ez az intézkedés sehol a világon nem vezetett a születési ráta valódi vagy tartós növekedéséhez” – írta a Pravda című szovjet napilap 1966 októberében, egyenesen a kommunista világhatalom csúcsáról mérve megsemmisítő kritikát a bukaresti rezsim abortuszellenes politikájára.
Egy 1980. áprilisi állambiztonsági feljegyzés a romániai rendszerszintű katasztrófára jellemző eseteket ír le.
A ploieşti-i szülészeti kórházban 1979 decembere és 1980 februárja között egy kórházon belüli fertőzés 37 újszülött halálát okozta.
Egy másik kórházon belüli fertőzés a Drobeta Turnu-Severini (szörényvári) szülészeti kórházban 1979 januárja és márciusa között 56 újszülöttet betegített meg, közülük 10-nek a halálát okozta.
A brăilai szülészeti kórházban szintén 1979-ben 40 kórházon belüli megbetegedést regisztráltak újszülötteknél, akik közül 3-an meghaltak.
A Bákó megyei comănești-i kórház újszülöttosztályán 1980 január-februárjában 49 újszülött megbetegedését, közülük 6-nak a halálát okozta egy másik fertőzés.
1979-ben a Szilágy megyei egészségügyi intézményekben összesen 103 újszülött kórházi megbetegedését regisztrálták.
Corina Doboș – Luciana M. Jinga – Florin S. Soare: Politica pronatalistă a regimului Ceaușescu (A Ceaușescu-rezsim pronatalista politikája)
1990 után Romániában is lazítottak a terhességmegszakítás jogi szabályozásán, eltörölték az 1966-os rendeletet, és újra lehetővé tették az igény szerinti abortuszt.
Az 1989 utáni romániai abortuszstatisztikák nagyon magas számot mutatnak. Hogy miért? Hát főleg azért, mert a családtervezés fő módszere a méhkaparás maradt. A fogamzásgátlás egyéb módszerei egyszerűen nem álltak rendelkezésre, vagy – a gyenge egészségügyi felvilágosításnak betudhatóan – ismeretlenek voltak.
Egy akkoriban készült felmérés szerint, hogy 10 000 romániai nőből mindössze 8% használt fogamzásgátlást. Egy másik 1990-es felmérés, amely 33 megyébe kiküldött kérdőíveken alapult, 4,5%-os fogamzásgátlás-használati arányt mutatott ki.
1990-ben több mint 992 000 abortuszt végeztek kérésre, 1991-ben 866 000-et.
2021 második felében azonban a világ olyan részein is, amelyeket az orosz propaganda nem érint – pl. Texas államban vagy a kommunista Kínában –, olyan törvényeket hoztak, amelyek korlátozzák a nők terhességmegszakításhoz való jogát.
1993-ben II. János Pál pápa kérésére az abortuszt betiltották.
2019–2020 között 22 terhességmegszakítást végeztek észak-írországi kórházakban. 1014 nő – az addigi gyakorlat folytatásaként – Angliába utazott ki terhességmegszakításra az Egyesült Királyság által finanszírozott program keretében.
Bár az abortusz 2019 októbere óta legális, Észak-Írországnak továbbra is gondjai vannak az abortuszt lehetővé tevő szolgáltatások biztosításával.
Időközben a Demokratikus Unionista Párt új törvényt javasolt, amely a halálos fogyatékosság kivételével újra betiltaná a terhességmegszakítást.
2019-ben az Egészségügyi Minisztérium adatai szerint 6666 abortuszt végeztek kérésre.
A javaslat egyelőre nem ment át a parlamenten.
2019-ben Novák Katalin családügyi miniszter egy interjúban az abortusz ellen szólalt fel. Magyarország családközpontú mentalitását dicsérve gyilkosságpártinak nevezte a választáspárti mozgalmat.
2020 októberében Magyarország Lengyelországgal és Fehéroroszországgal, egyben az USA-val, Szudánnal, Líbiával, Szaúd-Arábiával, Ugandával, Indonéziával és Brazíliával együtt aláírta a Genfi Egyetértési Nyilatkozatot, amely egy abortuszellenes állásfoglalás, de nincs jogi értéke.
