A tanügyi prüdéria és a szaporítószervekkel díszített kötény

Egy iskolás teherbe esik. A többiek felvilágosítására egy idős orvosnőt hívnak meg. Fura köténnyel jelenik meg, amire a nemi szervek vannak felrajzolva. Egy Prahova megyei iskolában történt. De miért zajlik így a szexuális nevelés a román iskolákban? És mit mutatnak azoknak az európai országoknak a tapasztalatai, ahol évtizedek óta biztosítanak szexuális felvilágosítást? | Fénykép: Octav Ganea / Inquam Photos

Vaslui megyében csak egy állami egészségügyi intézmény biztosít kérésre abortuszt – a bârladi Elena Beldiman municípiumi kórház. 2015 és 2021 között az orvosok 3203 terhességet szakítottak meg kérésre itt. 458 esetben 19 év alatti lányokét. Minden 7 nőből, aki terhességmegszakítást kért a vaslui egészségügyi létesítménytől, egy kamasz volt.

A bârladi kórház esete cseppet se kivételes. Hasonló képet körvonalaznak az országos statisztikák is – mint azt a Dekrét-napló által az Országos Közegészségügyi Intézettől (INSP), a megyei közegészségügyi igazgatóságoktól (DSP) és a több száz megkeresett közkórháztól megszerzett adatok mutatják.

A vizsgált időszakban (2015–2021 között) a Kolozs megyei sürgősségi kórházban kérésre biztosított terhességmegszakítások 17%-át, a konstancai megyei kórházban végzettek 10%-át és a bufteai szülészeti kórháziak 8%-át a 15 év alatti és a 15–19 éves korosztályhoz tartozó pácienseken hajtották végre.

Európában élen járunk nem csupán a kiskorú anyák, hanem a kiskorúak körében végzett terhességmegszakítások számát tekintve is. A jelenség megfigyeléséhez elegendő néhány, a román állam által évente feldolgozott adatsort összevetni. Ennek ellenére a felelős központi és helyi hatóságok szinte semmit se tesznek a nyomon követése és a megelőzése érdekében. Megelégednek azzal, hogy megállapítják.

Olyan társadalomban élünk, ahol az egyértelmű statisztikák ellenére számos közszereplő küzd a kiskorúak terhességének (és hatásainak) korlátozására irányuló oktatási programok és szolgáltatások ellen.

Fénykép: Octav Ganea / Inquam Photos

A vallási intézmények (amelyek közül a román ortodox egyház a leghangosabb) és a konzervatív csoportok nyomására a román állam évek óta tétlenül áll az iskolai szexuális nevelés és a fiataloknak nyújtott reproduktív egészségügyi szolgáltatások problémájával szemben.

A jogi besorolás kérdésein túlmenően a kívánságra végzett abortusz az egészségügyi ellátásról szóló nyilvános vitát nyit meg (beleértve a szolgáltatásnak az állami egészségügyi szektorból a magánba való, kikényszerített áthelyeződéséről szóló vitákat). Sőt a fogamzásgátláshoz való hozzáférésről és a szexuális felvilágosításról is beszélni kellene.

Ebben a cikkben a szexuális nevelés hiányával foglalkozunk, amely a romániai szexuális egészségügyi és reproduktív jogokkal kapcsolatos politikák rendszerszintű kudarcát meghatározó egyik ok.

A téma vitatott – mert az említett szereplők szisztematikusan manipulálják. Nyilvános állásfoglalásai arról szólnak, hogy a szexuális felvilágosítás kikezdi a gyerekek ártatlanságát, mert korai maszturbálásra készteti őket. A szexuális nevelést évtizedek óta biztosító európai országok tapasztalata azonban egészen mást mutat.

Ha a statisztikákat nézzük, akkor minden okunk megvolna rá, hogy bevezessük a szexuális felvilágosítást. Elég, ha megnézzük az egészségügyi rendszer által szolgáltatott adatokat a kiskorú szülésekről és abortuszokról.

Másrészt nem rendelkezünk objektív statisztikai adatokkal arról, hogy a szexuális nevelés negatív hatást gyakorolna a fiatalokra, és negatívan befolyásolná a társas viselkedésüket. Azokban az országokban, ahol évtizedek óta tartják az iskolában, minden statisztika jobb, mint Romániában.

Ha a szexuális felvilágosítás témája kerül napirendre, akkor legtöbbször a felnőttek – a szülők és a politikusok, a polgári és a vallási egyesületek – szólalnak fel. Mi ezzel szemben úgy döntöttünk, hogy a diákokhoz fordulunk. A nyár végén több száz jelenlegi és volt diákot kérdeztünk meg az ország 22 megyéjéből. 157-en válaszolták meg a teljes kérdéssort.

A válaszadók 78%-a szeretné, ha a szexuális nevelés kötelező tantárgy lenne. Ugyanennyien maradtak ki a fakultatív iskolai tanfolyamból, ahol tájékoztatást kaphattak volna a szexről, a terhességről és az abortuszról. 87%-uk soha nem hallott az 1966. októberi 770-es rendeletről, amely által Ceauşescu kriminalizálta a kívánságra végzett abortuszt. De az ilyesmit a történelemtankönyveink kihagyják.

A romániai diákok anélkül hagyják el az iskolapadot, hogy ismereteket szereztek volna a saját reproduktív és szexuális egészségükről. De társadalmi-történelmi tudást sem kapnak arról, hogy hová juthat egy olyan társadalom, amely tiltja az abortuszt, korlátozza a fogamzásgátlást és a szexualitást olyan tabutémává teszi, amelyről csak suttogva lehet beszélni.

A százalékos arányokon túl a diákoktól kapott válaszok azt mutatják, hogy a román állam nem képes olyan oktatást biztosítani, amely megfelel annak a társadalomnak az igényeinek, amelyben a leendő, választójoggal és adófizetési kötelezettséggel rendelkező állampolgárnak élnie kell.

Ez a kudarc nem szigorúan abból ered, hogy a szexuális felvilágosítás még nem kötelező tantárgy a román iskolákban, hanem főként abból, hogy magát a szexuális nevelést és annak szerepét korlátozottan értelmezzük. A vonatkozó alapismeretek iskolai oktatása ugyanis még korántsem jelenti azt, hogy az állam elvégezte volna ezen a téren a feladatát. A szexuális nevelés a társadalmi és az egészségügyi mutatók nyomon követését is jelenti, továbbá reprodukciós kutatást, valamint a kapcsolódó szolgáltatások rendszerét.

Romániában egyelőre olyan kritériumok alapján beszélünk a szexuális nevelésről, amelyek nem is tartoznak bele a vitába. A szexuális felvilágosítás nem az a tantárgy, amely megtanítja a 4-5 éveseket maszturbálni, és nem is az a módszer, amellyel egy heteroszexuális személyt homoszexuálissá lehetne tenni, se nem egyenlő a szabadossággal.

Mindezek a megértés- és a megközelítésbeli hiányosságok – amelyeket szintén a román iskolarendszer tesz lehetővé – egy sor pusztító társadalmi következménnyel járnak: a kiskorú anyákkal, a születésszabályozási módszerként használt abortuszokkal, az emberkereskedelemmel és a kiskorú áldozatok sérelmére elkövetett szexuális visszaélésekkel…

Romániában a szexuális felvilágosítás a fakultatív „egészségnevelés” nevű tantárgy részét képezi, amelyet az Oktatási Minisztérium 2004-ben vezetett be az iskolai tantervbe.

Abban az időben az illetékes minisztérium tantervi javaslatot is kidolgozott. Az tanterv szerint a szexuális neveléssel kapcsolatos témákat mind az általános, mind a középiskolában tárgyalni kellene.

A dokumentum megtekintéséhez kattintson a képre.

A feltételes mód használata nem véletlen. Egy 2021. júniusi HotNews-cikk alapján hivatalosan 148 500 diák (a összlétszám mindössze 7%-a!) vesz részt a választható egészségnevelés tanfolyamon.

És nem véletlenül írtuk azt sem, hogy „hivatalosan”. Kérdés ugyanis, hogy mit tanultak ténylegesen azok, akik részt vettek – ami azon is nagyon múlik, hogy kitől. Mi arról is megkérdeztük a felmérésünkhöz csatlakozott diákokat, hogy részt vettek-e az említett választható tanfolyamon – és megkértük azokat, akik igennel válaszoltak, hogy számoljanak be arról, mit tanultak.

A megkeresésünkre válaszoló 157 diák közül 123 nem vett részt az egészségnevelési tanfolyamon.

Abból a 34-ből, aki hallgatta, egyetlen diák sem követte végig a tananyagot a három oktatási cikluson keresztül. Ha megnézzük, hogy a tanterv hogyan épül fel, megállapítható, hogy egyikük sem kapott átfogó tájékoztatást az egészségnevelés kurzuson. Gondoljon csak arra, hogy milyen nagy különbség lenne, ha Ön csak a III., a VI. vagy a X. osztályban tanult volna valamilyen tantárgyat!

Az V–VII. osztályban tanultam ezt az oszimtól, aki egyben a biológiatanár volt. Leginkább a szex előkészületeiről esett szó. Hogy tegyél meg mindig biztonsági intézkedést, mielőtt ilyesmire gondolnál. Például: végeztess el minden analízist, és győződj meg róla, hogy nincs olyan betegséged, amivel szexuális úton megfertőzhetnéd a partneredet, vagy hogyan előzd meg a nem kívánt terhességet.

A válaszok alapján a választható tantárgy oktatását a biológiatanárok, az osztályfőnökök vagy az iskolai egészségügyi asszisztensek biztosították.

Azok számára, akik nem vettek részt az egészségnevelésen, a VII. osztályos biológia órán, a szaporodás kapcsán lehetne tisztázni néhány alapfogalmat a kamaszkori testi változásokról, az emberi szaporodásról, a fogamzásról és a fogamzásgátlásról.

Ez esetben sem véletlen azonban a feltételes mód.

Megkérdeztük azokat a diákokat, akik nem jártak egészségnevelésre, hogy milyen egyéb órán hallottak a szexualitásról. 123-ból 40-en a biológiaórát említették. De persze ez esetben se mindegy, hogy mit hallottak.

Az információforrásként a biológiaórát említő diákok közül egyetlen egy nyilatkozta azt, hogy elégedett volt a hallottakkal és a tájékoztatás módjával.

Hogyan jutottak hát el az információk – ha egyáltalán eljutottak – azokhoz, akikkel se a fakultatív egészségnevelésen, se biológiaórán nem foglalkoztak?

Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a Német Szövetségi Egészségnevelési Központon (BZgA) által 2010-ben kidolgozta az európai szexuális nevelésre vonatkozó szabványokat. Ebből a füzetből egyes román politikusok különféle hívószavakat, sorokat ragadtak ki, amelyeket aztán úgy értelmeztek át, és közvetítettek a nyilvánosság felé, mintha a WHO azt követelné, hogy a négyéveseket tanítsuk maszturbálni. Amit a 63 oldalas anyagban sehol sem ír.

A BZgA a német Szövetségi Egészségügyi Minisztérium alá tartozó, az egészségnevelés területén működő szakhatóság.

A BZgA megkeresésünkre azt írta, hogy intézkedései és programjai hozzájárulnak a betegségek megelőzéséhez, a korai felismerés javításához és az egészségfejlesztéshez az oktatási programok révén. Meggyőződésük az, hogy ha az emberek tájékozottak, akkor tudni fogják, hogyan viselkedjenek egészségesen.

2018-ban a BZgA széles körű megfigyelést végzett az európai országokbeli szexuális felvilágosítás helyzetéről.

Mit mutat a leltár? Először is azt, hogy Romániával ellentétben a legtöbb európai országban a szexuális nevelés kötelező az iskolákban. Azokban az országokban, ahol a téma évtizedek óta jelen van a tantervben, a megközelítése mára interdiszciplináris. A szexuális felvilágosítás nem csupán önálló tantárgy, hanem olyan tematika is, amely több tantárgy – pl. a hitoktatás, a történelem, a a művészeti oktatás, az állampolgári ismeretek vagy a testnevelés – keretében is szóba jön.

Romániával ellentétben ezekben az országokban vannak olyan szakmai szervezetek, amelyek a szexuális nevelés társadalmi hatásait, sőt a fejlesztési lehetőségeket is figyelemmel kísérik és kutatják.

A megkérdezett diákoktól azt is meg szerettük volna tudni, hogy milyen elvárásaik vannak vagy voltak az iskolával szemben a szexuális nevelés terén. Először is, a 157 válaszadó 78%-a szeretné, ha a szexuális nevelés kötelező lenne, és az iskola lenne a fő információforrásuk. Mégpedig azért, mert az ellenzői által támogatott álláspont, miszerint a téma személyes ügy, és a családon belül kell vele foglalkozni, a gyakorlatban nem működik. A diákok nagyon kevés esetben kapják meg a szükséges és az általuk igényelt információkat a családjuktól.

A megkérdezett 157 tanuló 30%-a semmilyen információt nem kapott otthon. 70%-uk kapott valamennyit, de ebből csak a fele nyilatkozta azt, hogy eleget.

Csak néhány válasz szólt arról, hogy a családja megfelelően tájékoztatta, és ellátta a szükséges tanácsokkal a diákot.

3 évesen tudtam meg, hogyan jönnek a babák a világra, és ez hosszú távon semmiben sem befolyásolt negatívan, sőt inkább fegyelmező hatása volt. Az évek során édesanyám volt az információforrásom. Nyíltan beszélt velem, és továbbra is hozzá fordulok.

A szüleim nélkül semmit se tudtam volna ezekről, és nem is tudom, úgy mi lett volna velem.

A szexuális felvilágosítást integráltan tanító európai oktatási rendszerek tapasztalatai egyértelműen azt mutatják, hogy a pontos és átfogó tájékoztatásért az iskolák felelősek. A romániai oktatás jelenleg nem vállalja ezt a felelősségét; továbbra se tájékoztatja, vagy egyenesen félretájékoztatja a diákokat.

Nemigen gondoltam arra, hogy az iskola bármit is tehetne, hanem inkább én világosítottam fel magamat. 11 éves koromban találtam rá A szex vagy a gólya nevű YouTube-csatornára, és az nagyon hasznos volt.

Mindent, amit most a szexről tudok, a YouTube-ról, az Instagramról és a szexuális felvilágosító oldalakról tudok. Persze az ember óvatos az online információkkal. Nem tudni, mennyire hitelesek. Én személy szerint kerültem már olyan helyzetekbe, amikor felmerült bennem a kérdés, hogy erről miért nem beszéltek nekünk az iskolában.

A diákok válaszai arra a kérdésre, hogy mit szerettek volna megtudni az iskolában a szexualitásról, cáfolják azokat az elképzeléseket, amelyek szerint a szexuális nevelés „megrontja” a gyerekeket, mert arra tanítja őket, hogy szexeljenek.

Habár a városom egyik legjobb középiskolájába jártam, voltak olyan kolléganőim, akik bántalmazó kapcsolatban voltak. Azt hiszem, segített volna nekik, ha az iskolában beszélnek az ilyen kapcsolatokról meg a bosszúpornóról… Fontos lenne, hogy beszéljenek a biztonságos maszturbációról, a pornóoldalakról. Az neten küldött szexuális üzenetek biztonságáról meg általában arról, hogy miként lehet biztonságban lenni a neten. A szexuális irányultságról, a nemi identitásról.

De nem csak ez a válasz érinti a problémát. Több tucat diák említi a bántalmazó kapcsolatokat, a szexuális visszaéléseket, a beleegyezés kérdését. Nem véletlen, hogy a diákok tájékoztatást kérnek ezekről a témákról.

Románia az első helyen áll a kiskorú anyák számát tekintve, és az emberkereskedelemmel kapcsolatos statisztikákban is előkelő a helyezése. Ami a szexuális bűncselekményeket illeti, az is statisztikai tény, hogy sok gyermekáldozat nem jelenti be a bántalmazást, mert nincs tisztában a helyzettel.

A román igazságszolgáltatás általában úgy véli, hogy a kiskorú hallgatása a bántalmazás után a beleegyezést jelenti. A valóságban ez fordítva van: a kiskorú áldozat azért hallgat, mert nem tudatosítja, hogy bántalmazták. Mégpedig azért nem, mert se a családja, se az iskolája nem látta el az erről szóló minimális tudással.

A serdülőkorúak válaszai még valamire rámutatnak. Arra, hogy a felnőtteknél sokkal jobban átlátják, hogy miről kellene szólnia a szexuális nevelésnek.

A válaszok azt mutatják, hogy a diákok többet akarnak tudni, mint a terhesség megelőzéséről, a betegségekről és a fogamzásgátlásról szóló információk. A nemi örömről és az első szexuális aktus nehézségeiről is beszéli szeretnének. Azt szeretnék, hogy ne ítéljék el őket azért, ha úgy döntenek, hogy megkezdik a szexuális életüket, és vágynak egy olyan biztonságos helyre, ahol kifejezhetik félelmeiket és kíváncsiságukat.

Belgiumban van egy szervezet, a Sensoa, amely azt az elgondolást támogatja, hogy a szexuális nevelésnek pozitív megközelítésben az örömre is figyelmet kellene fordítania. A szexuális egészség fogalmát hangsúlyozzák, amely szorosan kapcsolódik a szexuális és reproduktív jogok tiszteletben tartásához.

A szexuális egészség az információkhoz, erőforrásokhoz, szolgáltatásokhoz való hozzáférési joggal is összefügg. Ennek érdekében minisztériumi szakpolitikai tervet dolgoztak ki a 2016–2020 időszakra a szexuális egészség előmozdítása érdekében. A Sensoa civil szervezet, ugyanakkor a belga állam partnere az iskolai szexuális nevelés tantervi kidolgozásában.

A WHO egy 2017-es BZgA-konferencián felhívta a figyelmet a szexuális egészséggel kapcsolatos ismeretek és az adatok hiányra.

A szexuális egészség témakörét egyes országokban csak a nemi úton terjedő fertőzésekhez kapcsolják. A szexuális jólléttel és a reproduktív egészséggel külön vagy egyáltalán nem is foglalkoznak. Csakhogy a fő kérdés az emberek számára az, hogy elégedettek-e szexuális és reproduktív egészségükkel.

Néhány országban, például Hollandiában, megkísérelték ezt mérni, és a 12 és 25 év közötti férfiak és nők körében magas szintű elégedettséget állapítottak meg. A WHO európai régiójának számos országából azonban nem állnak rendelkezésre adatok.

Miközben Európában a szexuális felvilágosítás kiterjesztését és a szexuális egészségügyi szolgáltatásokkal való összekapcsolását fontolgatják, Romániában mi még mindig arról tárgyalunk, hogy egyáltalán legyen-e szexuális felvilágosítás az iskolákban.

A szexuális nevelés iskolai bevezetésének legaktívabb ellenzője a román ortodox egyház, mely 2021 nyarán is a következő üzenetet közvetíti a szóvivője, Vasile Bănescu által:

Úgy véljük, hogy a tanulók kötelező beiskolázása a szexuális felvilágosító programokra a gyermekek ártatlansága elleni merénylet, amely megakadályozza a természetes fejlődésüket, és egy életre negatív nyomokat hagy bennük.

A BZgA 2018-as felmérése szerint tíz európai országban állnak rendelkezésre külön szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatások a fiatalok számára.

Észtországban, ahol 1996-ban vezették be a kötelező szexuális nevelést, egy 2011-es felmérés kimutatta, hogy szexuális egészségügyi szolgáltatásokkal összekapcsolva jelentősen javította a fiatalok szexuális és reproduktív egészségét.

Maradjunk egy pillanatra ennél az esetnél. Az 90-es évek elején Észtországban szinte egyáltalán nem léteztek a fiataloknak szóló szexuális nevelési és családtervezési szolgáltatások. Az észt kutatás szerint ezen hiányosságok közepette alakult ki a fiatalok körében az abortusz kultúrája. Egyszerűbben szólva: a kívánságra végzett abortuszt fogamzásgátló módszerként alkalmazták.

Az egészségügyi reform azonban lehetővé tette, hogy a háziorvosok is a családtervezési szolgáltatást biztosítsanak. Ezzel a változtatással párhuzamosan hozták létre a fiataloknak szentelt tanácsadó központokat, amelyekből 2010-ben 20 működött Észtországban.

Mindezek a tényezők együttesen 61%-os csökkenést eredményeztek az abortuszok és 59%-osat a szülések számában a 15–19 évesek körében. Az új HIV-fertőzések éves száma a 2001-es 560-ról 25-re csökkent 2009-re, a szifiliszeseké az 1998-as 116-ról mindössze kettőre ebben a korosztályban.

Svédországban a sürgősségi fogamzásgátló vény nélkül kapható a gyógyszertárban, és az óvszerek nemcsak az ifjúsági egészségügyi központokban, hanem sok iskolában is elérhetők. Más fogamzásgátló eszközökért a fiataloknak is fizetniük kell, de ezeket a 25 év alattiak számára államilag támogatják, hogy az ár ne jelentsen akadályt. A támogatott fogamzásgátló tabletták 2018-ban kb. 10 dollárnak megfelelő összegbe kerültek egy évre.

Ausztriában számos szexuális egészségügyi szolgáltató – ifjúsági információs központok, az Osztrák Családtervezési Társaság központjai, online ifjúsági portál stb. – áll a fiatalok rendelkezésére, különösen Bécsben, más egészségügyi szolgáltatásokkal integráltan, például az egyes szövetségi tartományok által működtetett kórházak kínálatában.

Na és Románia? Az állami szektorban a szexuális egészséggel kapcsolatos egyetlen szolgáltatást a családtervezési rendelők nyújtják. Arról, hogy hány ilyen rendelő van, és mennyi állami támogatást kapnak, egy következő cikkben olvashatnak.

Fénykép: Az enyedi kórház családtervezési rendelője

Franciaországban 1998 óta működik az iskolai szexuális felvilágosítás. Nemrég pedig úgy döntöttek, hogy 2022-től a fogamzásgátlás a 25 év alatti nők számára díjmentes legyen.

Erre a közpolitikára azért jutottak, mert a statisztikák azt mutatták, hogy a nők anyagi okokból kezdik abbahagyni a fogamzásgátlás használatát.

De ez a közpolitika nem is igazán újdonság. 2013-ban a hatóságok ingyenessé tették a fogamzásgátlást a 15–18 éves lányok számára – nemcsak a fiatalkorú terhességek, hanem az abortuszok számának csökkentése érdekében is. Eredményeként az abortuszok száma 2012–2018 között ezer lakosra vetítve 9,5-ről 6-ra csökkent.

Romániában a fogamzásgátlás senkinek sem ingyenes. A szexuális felvilágosítás és a szexuális egészségügyi szolgáltatások hiányában pedig az abortusz fogamzásgátló módszerré válik a fiatalok körében.

Az elmúlt négy évben a Teleorman megyei közkórházakban 259 abortuszt végeztek 19 évnél fiatalabb lányok kérésére, az összes állami terhességmegszakítás 14%-át. Ehhez pedig még hozzá kell adni a magánrendszerben végrehajtott további 263 abortuszt.

Teleormanban nincs olyan családtervezési rendelő, amelynek szerződése lenne a megyei egészségbiztosítási pénztárral, se olyan családtervezési szakorvos, aki ilyen keretben biztosítana szolgáltatást.

A megye iskoláiban a szexuális nevelés a román tantervi modell szerint folyik: fakultatív alapon, félinformációkkal és ilyen irányú képzettséggel nem rendelkező oktatók által – és a családi környezet se pótolja az intézményi hiányt.

Végül az egészségügyi rendszer regisztálja végkifejletet: kamaszkori szüléseket és az abortuszokat a tudatlanságra kárhoztatott lányok körében.

Végső soron ez az, amit a szexuális nevelés romániai modellje jelenleg eredményez: egy olyan társadalmat, amely a diákokra hagyja, hogy kiismerjék magukat ezen a területen.

Ennek összes következményével együtt.